Article
Üdv néktek!
Ma a japán kamikaze pilótákról fogok írni nektek. Azokról a fiatal japán katonákról, akik még a múlt században is őrizték a busidó szellemet. Számukra a becsület és a helytállás mindennél előbbre való, még az életüknél is. Korábbi cikkeimben már említést nyert a japánok eme sajátos életfilozófiája, mely más alapokon nyugszik, mint a nyugati kultúrköré.
Emlékeztetőül: harcosként elsősorban önmagadat kell legyőznöd, nem pedig az ellenfeled. A korábbi önmagadon és a saját gyengeségeiden kell felülemelkedj. A külső körülmények és az ellenfelek ebből a szempontból mellékesek. Teljesen mindegy, hogy milyen esélyekkel indulsz egy megmérettetésen, minden esetben tudásod legjavát kell nyújtanod. Lehet hogy adott esetben könnyűszerrel győzedelmeskedhetnél anélkül is, hogy mindent beleadnál, de tartozol annyival ellenfelednek és magadnak, hogy ne vedd félvállról a küzdelmet.
Vagy éppen fordítva, tudod hogy nem győzhetsz, hogy semmi esélyed. Mégsem futamodhatsz meg, lelkiismeretesen végig kell csinálnod, amit elkezdtél. Ha például egy iskolai vizsgáról van szó, akkor sem adod be a lapot üresen és sétálsz ki a teremből, ha lövésed sincs a feladatról. Ugyanez a helyzet, ha történetesen katonaként szolgálsz a seregben, és a túlerőben lévő ellenséggel kell szembeszállnod. Küzdened kell a harc végéig.
Hogy mikor van vége a harcnak? Könnyű eldönteni: ha győztél, vagy ha meghaltál. Több variáció nem játszik.
Ez volt a helyzet 1944-ben is. Már rég tudta mindenki, hogy a háború elveszett. A Napnál világosabb volt, hogy rossz országgal kezdtek ki, az USA legyőzése meghaladja az erejüket. Ennek ellenére a megadás természetesen szóba sem jöhetett. Addig legalábbis semmiképpen, amíg nem tettek meg mindent a győzelemért. Az Egyesült Államok ráadásul feltétel nélküli megadást követelt, ami pláne elfogadhatatlan volt!
Ilyen előzmények után teljesen természetes és magától értetődő dolog, ha egy robbanószerrel megrakott repülőgépet vezetsz bele az amerikai hadihajókba. A bevetés előtti eligazításon és a tájékoztató kézikönyvben sem traktálnak szenvedélyes, bátorító szónoklatokkal. Ez felesleges. Inkább arról informálnak, hogy hol, milyen szögben és mekkora sebességgel érdemes eltalálni a hajót.
A kamikaze támadások amúgy 1944 októberében kezdődtek, de már korábban is számtalan példa volt rá, hogy japán pilóták, akiknek megsérült a gépe, és már nem tudtak visszatérni a bázisra, hasonló akciókat hajtsanak végre. Kiju Isikava esete is a kamikaze stratégia egyik előzményének tekinthető. Ő egy amerikai tengeralattjáróból indított torpedónak ütközött, ezzel megmentve egy japán hajót.
A japánok mentalitására jellemző, hogy sokan (pl a vezérkar) még a két atombomba ledobása után is folytatni akarták a harcot. A civil lakosságot -más fegyver már nem lévén- kihegyezett bambuszrudakkal látták el, hogy azzal fogadják a partraszálló amerikaiakat. A császár azonban másként döntött, és magnófelvételen rögzítette a megadás tényét. Az éjszaka folyamán a háborúpártiak betörtek a palotába, hogy megsemmisítsék a szalagot, ám nem jártak sikerrel, így másnap a rádió leadta az adást, Japán nagy része pedig első ízben hallhatta uralkodójának hangját.
A harcoló alakulatok nem akarták elhinni a hírt. Amerikai cselt sejtettek mögötte, és csak akkor tették le a fegyvert, mikor a császári hercegek személyesen (!) biztosították őket, Japán valóban megadta magát.
Hát, nagyjából ezt a cikket tudtam összehozni ebben a témában. Nem tudom, erre tetszettek-e gondolni?
Ma mindezt egy kicsit hitetlenkedve olvassuk, és nehezen tudjuk elképzelni, pedig a magyar történelemben is számtalan példa van, ha nem is az öngyilkos akciókra, de a már-már azzal felérő, százszoros túlerő elleni helytállásra. Jurisics például 200 emberrel védte sikerrel Kőszeget a Bécsbe induló török főerők ellen. De nem is kell ennyire visszamenni az időben. 1944 tavaszán alig 18 magyar vadászpilóta vette fel a harcot a Budapest felé tartó, 500 gépből álló amerikai kötelékkel. Aztán említhetném még a keleti front katonáit, vagy az '56-os pesti srácokat, akik egy molotov-koktéllal a kézben próbáltak az orosz harckocsik közelébe kerülni.
Pedig ők mit sem tudtak a busidóról...
Previous article:
[Zalaspam] Végre müxik az a szutyok (12 years ago)
Next article:
[Zalaspam] Tél (12 years ago)
About the game:
USA as a world power? In E-Sim it is possible!
In E-Sim we have a huge, living world, which is a mirror copy of the Earth. Well, maybe not completely mirrored, because the balance of power in this virtual world looks a bit different than in real life. In E-Sim, USA does not have to be a world superpower, It can be efficiently managed as a much smaller country that has entrepreneurial citizens that support it's foundation. Everything depends on the players themselves and how they decide to shape the political map of the game.
Work for the good of your country and see it rise to an empire.
Activities in this game are divided into several modules. First is the economy as a citizen in a country of your choice you must work to earn money, which you will get to spend for example, on food or purchase of weapons which are critical for your progress as a fighter. You will work in either private companies which are owned by players or government companies which are owned by the state. After progressing in the game you will finally get the opportunity to set up your own business and hire other players. If it prospers, we can even change it into a joint-stock company and enter the stock market and get even more money in this way.
In E-Sim, international wars are nothing out of the ordinary.
Become an influential politician.
The second module is a politics. Just like in real life politics in E-Sim are an extremely powerful tool that can be used for your own purposes. From time to time there are elections in the game in which you will not only vote, but also have the ability to run for the head of the party you're in. You can also apply for congress, where once elected you will be given the right to vote on laws proposed by your fellow congress members or your president and propose laws yourself. Voting on laws is important for your country as it can shape the lives of those around you. You can also try to become the head of a given party, and even take part in presidential elections and decide on the shape of the foreign policy of a given state (for example, who to declare war on). Career in politics is obviously not easy and in order to succeed in it, you have to have a good plan and compete for the votes of voters.
You can go bankrupt or become a rich man while playing the stock market.
The international war.
The last and probably the most important module is military. In E-Sim, countries are constantly fighting each other for control over territories which in return grant them access to more valuable raw materials. For this purpose, they form alliances, they fight international wars, but they also have to deal with, for example, uprisings in conquered countries or civil wars, which may explode on their territory. You can also take part in these clashes, although you are also given the opportunity to lead a life as a pacifist who focuses on other activities in the game (for example, running a successful newspaper or selling products).
At the auction you can sell or buy your dream inventory.
E-Sim is a unique browser game. It's creators ensured realistic representation of the mechanisms present in the real world and gave all power to the players who shape the image of the virtual Earth according to their own. So come and join them and help your country achieve its full potential.
Invest, produce and sell - be an entrepreneur in E-Sim.
Take part in numerous events for the E-Sim community.
