Vass Tibor
Színek na, felettébb eljáró ívek
Dány felett a télizöld
Télizöldnek mondják azt a fagyalt,
amely majdhogynem a tél beálltáig lombos.
Örökzöld fagyal nincs,
bukszusból sincs télizöld.
Átmegyünk nagytarcsán Dány felé,
ahol az örökzöldek téliszépek,
egyikről is, másikról is beszélek.
A kutyák leugatják a fákról a lombot,
szélnek, fagynak nem sok dolga marad,
mire dolgozhatnának,
kitöltik idejük a lombot helyettük
földre intéző kutyákon,
fázítják lábuk, fültövük.
Összegömbölyödnek
első vagy hátsó bejárati ajtók előtt,
lábak is, fültövek is,
az első vagy hátsó lábak
a fültövekhez érnek.
Jó szóra várnak, akár tavaszra
a formára nyírt téliszép bokrok.
Gazdagrét felett a szürke vagy a koszoskék
A templom előtt sok autó,
többjük szürke vagy koszoskék,
egészen megható,
amilyen rend uralkodik a parkolóban.
Szívhez szóló rendnek lehetne nevezni,
ha nem lenne ízetlen áthallás sűríthez, robbanhoz.
Az indulat íze kipufog,
nem tud bosszantani az akadó forgalom.
Nem dugóról beszélek, dugóhoz kevés ez.
Láthatósági mellényben az emberek,
többjüké alatt öltöny.
Ha rendre utasítanak,
biztos a templomba mennek aztán,
mellényeik az egészen megható
rendben álló autókban
hevernek addig.
Szürke vagy koszoskék autóikban
hazamennek aztán
s mellényeikkel jobb esetben
egy hétig újra nem törődnek.
Egy teljes hétről beszélek,
egy teljes héthez nem kevés időről.
Ütemezni mégy négy
munkanapot, aztán egy utazóst,
egy pihenőst, s egy szabadost.
A menetrendekből tudod,
hogy a szombat az pihenő-,
a vasár- az szabadnap.
Érdemes a menetrendet böngészni,
a péntekre nem azt mondja, hogy péntek,
a hét utolsó munkanapjának jelöli.
Péntek van,
a templom előtt sok autó,
aztán gyereket látsz, megszeretsz.
A Károlyi Mihály utca felett a porszín
Azt gondolod,
ezek is mind ugyanoda odamennek,
aztán kiderül, mégse.
Éppen a kapu előtt
másfelé elkanyarodnak.
A múzeum udvarán kevés az autó,
építkezés miatt csomó út lezárva,
behajtani az ügyesek tudnak.
Egy nem ügyesnek
porszínű a cipője,
messziről gyalogolhatott.
Sokakat meg-megkérd, nekik hogy sikerült.
Meg volt beszélve, mondja neki az egyik ügyes.
Hát mondtuk, hogy dolgunk van nekünk itt,
mondja a másik ügyes.
Mi meg csak úgy jöttünk,
öltönyünket látván a biztonsági őr
szinte mintha nem is kérdezett volna semmit,
mondja egy harmadik.
A lépcsőn felfelé mennek előttünk,
látjuk messziről az ügyesebbjét,
negyedikek, ötödikek,
nekik is úgy
ahogy bejött az élet.
Berekvíz felett a mályva
Az öreg hölgy kalapselymén egy apró
mályvaszín folt,
rájátszik a fürdőruha pántjának
apró mályvaszín foltjára,
karjait széttárja,
magába gyűjti a napfényt,
nem a mályvaszín foltokról beszélek,
pedig könnyen elképzelhetőek azok karjai is,
a foltok karjainak is ősz kezd lenni
és a napfény még magunkba gyűjthető,
gyűrhető a kalapselyem, nem igényel vasalást,
ráhasal a vasalásra,
hogy fekszik egy falu monyha felé, semjén
helyett Kalapsemjénnek hívom majd ezen túl,
hogy emlékezzek majd az öreg hölgyre,
aki mályvaszín foltokkal
hasalt rá az időre.
A zuhanyzó felett a tejszín
Papucsa halvány rózsa-, köntöse tejszín,
hajában többszínszép festett csíkok
szanaszét.
Vízszintesen is, ezt nem tudom, hogy képzik,
széltében még nem láttam
ilyen többszínszép hosszábbant.
Biztosan akad valami rend abban, ahogy a haját festi,
ha más nem, rejtjelek,
köntöse színei rímelnek
halvány papucsáéra,
még nem is mondtam, papucsa inkább halvány rózsa-,
mint tejszín,
vagy ha már mondtam is,
elnézek érte.
Köntöskötője bőrkeményedéses sarkát veri,
ami ha ázik,
sárgább is, barnább is,
szinte sötétebbé válik a víznél,
érdekes, másoknál inkább világosodik,
de ennél a nőnél
máshogy működnek a színek,
nőről van szó, igen,
vagy ha már mondtam is, elnézek.
Hernádkak felett az esőszín
Vízszintesen kellett
esnie ahhoz ahhoz az esőnek,
hogy az előszobában megálljon a víz,
fölszívjon foltokban a fal.
Anyámék nem láttak ilyet éltükben,
azt mondják,
öt perc alatt annyi víz leesett,
mint több évben összesen,
és tényleg mintha vízszintesen
jött volna,
úgy fújta az erős szél
a ház ajtó- és ablakrésein keresztül
az esővizet a lakásba.
Nem tudom, a rések összebeszélnek-e,
ki mennyit esővizet szivárogtat be
réstestén keresztül a házba,
de jól elosztották,
testvériesen, ahányan vannak,
jutott mindenhová,
pedig lehetnek testvérek vagy heten.
Fiam felett a rajzszín
Tök keményet rajzolok,
a gépfegyverek másodpercenként
ötven golyóval szinte.
Ezt a robotot egy kétlábú
lépegetőből fejlesztettem ki,
annak egy kisebb,
de komolyabb változata.
Kövek mögé bújnak a katonák,
lesz egy lézeres szállító,
ami a kövek mögé lézeresen
szállítja a katonákat,
az egyik robotot szétégeti
egy másik repülő,
ide középre rajzolok egy droidot,
az majd jól betámad
lehet Kalasnyikovval
vagy ilyen gépfegyverrel,
de még rendesen célzókát is csinálok,
egy kis pöcköt a vízszintes vonal végére,
de nem egészen a vége felé,
mert ott rosszul nézne ki,
na jó, itt van ez a hapek is,
a fejét szétlövi,
hú, ez mekkorát fog robbanni, apa,
nem fogod elhinni.
De izé vagy, apa,
akármit csinálok, megírod.
Kalasnyikov helyett írjál m60-at,
az jobb,
az a baj, ez gyenge droid volt,
a másiknak nagy gépfegyver
volt beépítve.
Akkor most már írd meg azt is,
hogy azt a lézeres szállítót,
ami a katonákat a kövek mögé szállítja,
majd jön egy erősebb lézeres repülőgép
és kettélézerezi,
vagy valahogy fogalmazd meg szépen
és olvasd fel majd nekem.
Apa, ha ezt meglátod, szívrohamot kapsz,
komolyan, sztrókot kapsz nyomban,
ezt is megírja persze.
Na, hogy írtad meg?
most rajzolom a szállítót, apa,
nagy morbid lesz,
zöld lesz a üvege,
mutatom mindjárt,
lézeres lesz minden
és ez eddig a legjobb versed,
vagy a második legjobb,
komolyan mondom,
jó, akkor majd itt-ott felolvasom,
amikor ott vagy,
és örül majd szíved
a lézernek
Gitárszín a másfajta felfogás felett
Másfajta felfogásban mond el
egy Pink floyd-számot
ez a dzsesszlemez,
mondja a párom,
érdemes lesz a munkám közben
ezt a felfogást hallgatnom,
de ha nem tetszik,
vegyem lejjebb, vagy kapcsoljam ki,
tetszik, felfogom nagyon is,
mondom én,
majd megformázni segítesz a fasírtot,
közben hadd hallgassam kicsit,
mondja Leonóra, a feleségem
Levente fiamnak,
most jövök rá,
ha lenne újabb családtag,
Le-vel kell a keresztnevének kezdődnie,
én mondom, a még nem levitézlett.
Mondjuk ez a kocsiban másképp szól,
a laptopból csak zaj jön,
kár, hogy a laptop la-val kezdődik,
de legalább le-nek ejtjük,
azért ez is valami.
Ez a Pink floyd-feldolgozás
a kocsiban majd koncertszerűen lalláz,
a kocsiban meg tudnak
koncertszerűen szólalni zenei dolgok,
jól ki van ott találva a rendszer,
lallák helyett lellézik,
de hogy én meg nem lá-
tok ezzel a szemüveggel se,
az már felháborító,
negyedéve sincs, és máris kéne egy erősebb,
de nem a szemüveg gyenge,
én lettem gyengébb,
de ez meg annyira az apám szövege,
most, hogy mondod, tényleg,
mondja a fiam fasírtformázás közben,
annyira az apádé,
aki az én nagyapám.
A fiam elment fasírtot formázni,
felvette a szemüvegét
előtte még.
Vegyem lejjebb,
mondja a párom,
ha zavar a munkámban,
mondom, ez a munkám,
hogy felvegyem
ezt a percet,
vagy kettőt, hármat is talán,
aminek örült volna apósom,
ha ennyivel hamarabb érünk oda,
én kötöm fel az állát,
nem a személyzet.
(Máshol meglátnám
a szem éjzetét,
pláne jobb szemüvegben,
pláne születés, halál kapcsán.)
Hallgassátok, mit írtam,
elolvasom, és az elején mosolyognak,
a végén szótlanság ül meg rajtuk,
aztán mégis jól jövök ki,
figyelj, rajzolni se tudok nyugodtan,
mondja a fiam,
majd a párommal a levegőben
összecsap tenyerük,
hasonlóan azokhoz,
akik hasonlóan jól végezték
dolgukat.
(Levente, mondjuk Leventére Berekfürdőn.
Kicsit később derül ki, Leventer, mondjuk
Leventére Deventerben.)
Berekverkszín
Ugye eredeti az a hajszín, kérdem,
aztán mondják, nem.
mondom, nekem akkor
is annak tűnik, majd megnézem jobban.
Az eredeti vörös mindig izgatott,
a hajtövek, a fejbőr hókája,
a tarkóbőr szeplőinek kávébarnája miatt is.
Anyáméktól, aki vette a tojást,
aki tésztát gyúrt belőle,
annak a lánya volt vörös,
az ortopéd cipős németh néni lánya,
annyi szeplőt bőrön nem láttam még,
nem az ortopéd cipő bőréről beszélek,
azon lisztszeplők voltak,
a tésztagyúró németh néni hiába vigyázott.
Azért valamelyest mégiscsak
nekem lett igazam,
a vörös majdnem eredeti.
A nő szeplős ugyanis, nagyon is.
Azt mondják, rásegít színezéssel.
Jó, akkor rásegít.
Ez a természetes vörös hajára
színezéssel vörössel rásegítő nő
lett az idei berek verkszíne.
Amikor először megláttam, éreztem,
ez lesz az, amiből a többit ki lehet keverni,
amiből nekem kell kiverkedni magam,
nem a kiverekedésről beszélek.
Ki lehetne verkni a fejemből, hogy készüljek
valaha kikeverni ilyen vöröset,
úgysem fog sikerülni.
Ki lehet, ahogy rágózott, förtelmesen,
az egész fejével tette,
az egész feje egy marha nagy rágózás volt,
állkapcsaival mintha
a csontos, nyugdíjas bereki halőrt
próbálta volna aprítani,
ki lehet,
ahogy tele szájjal nevetett, förtelmesen,
hogy felhívja magára figyelmet,
ami sikerült, napokig mindenki
azt találgatta,
vörös lenne-e a hónalja,
ha nem borotválná,
a fanszín sehol, senkinek szóba se jött.
Previous article:
Mű-tét (1. különszám - Magyar versek idegen nyelven) (10 years ago)
Next article:
Mű-tét (4.) (10 years ago)